Asztalos Dávid

A mediáció kimutathatóan magas arányban vezet megállapodáshoz – különösen akkor, ha mindkét fél hajlandó jelen lenni a folyamatban. Nem minden esetben jelent kibékülést, de gyakran segít tisztázni a félreértéseket kimondani elhallgatott feszültségeket, és olyan megállapodásra jutni, ami mindenki számára elfogadható. Nemzetközi kutatások szerint a családi és párkapcsolati mediációs folyamatok 60–80%-a sikeresen zárul valamilyen egyezséggel ^[1][2]. És még azok is, akik végül nem jutnak megállapodásra, gyakran számolnak be arról, hogy a mediáció segített jobban megérteni egymást, lezárni egy szakaszt, vagy elindulni a megoldás felé.

A „tökéletes” kapcsolat mítosza azt sugallja, hogy az erős pároknak külső segítség nélkül is boldogulniuk kell. Szerintem viszont a segítségkérés nem gyengeség, hanem bátor, tudatos lépés a megoldás felé.

Gyere el egyedül! Biztos, hogy ő is szeretné a megoldást, csak lehet, hogy el vagytok csúszva időben. A mediáció nem erőltethető, de ha neked segít, esélyes, hogy néhány alkalom után ő is csatlakozni fog.

Nem tudják meg. Egyébként meg a kapcsolatotok megmentésében a leghangosabb kritikusaitok fognak a legkevesebbet segíteni. Az, hogy milyen a közös életetek, kizárólag a ti felelősségetek, és ennek megfelelően csak a ti dolgotok, hogy milyen eszközöket vesztek hozzá igénybe.

A dolgok maguktól is rosszabbra fordulhatnak. Mediációban sokkal nagyobb a kontrollotok, könnyebb megelőzni az elfajulást, és jobb eséllyel tudtok mindkettőtök számára elfogadható megoldásokat találni.

Ez igaz. A COVID óta nagyon megugrottak a segítői óradíjak. Az átlagosnál alacsonyabb áraim és az önkéntesi munkám mellett azzal a gondolattal tudok segíteni, hogy egy mediáció összességében olcsóbb és kevésbé fájdalommentes, mint egy válás vagy egy szakítás.

A terápia mélyebbre megy a viselkedésetek és a kommunikációtok mögötti minták feltárásában. A mediáció gyakorlatiasabb, és a múlt helyett a jelenre és a közeli jövőre fókuszál.