Asztalos Dávid

Teljesen természetes, ha valaki halogatja a mediációra jelentkezést. Egy ilyen folyamat a sebezhetőségről is szól, és megvan az esélye, hogy felszínre kerülnek fájdalmas múltbeli sérelmek, feloldatlan konfliktusok. Ezekkel szembenézni ijesztő, különösen, ha a korábbi kommunikációtok nem volt biztonságos. A mediáció azt a célt szolgálja, hogy a saját kiszolgáltatottságotokról és a fájdalmaitokól is kontrollált keretek között tudjatok beszélni. Nagyon fogok figyelni arra, hogy a felmerülő rossz érzések ne váljanak kezelhetetlenné.

Sokan tartanak attól, hogy ha kiderül, terápiára vagy mediációra járnak, az a külvilág szemében bukásként jelenik meg. Ez a stigma sajnos még ma is él, és az emberek szeretnek másokat bírálni. A kapcsolatotok megmentésében azonban a leghangosabb kritikusaitok fognak a legkevesebbet segíteni. Az, hogy milyen a közös életetek, kizárólag a ti felelősségetek, és ennek megfelelően csak a ti dolgotok, hogy milyen eszközöket vesztek hozzá igénybe.

A problémák kimondása általában eszkalálja a konfliktust, és néha végképp megrendíti a kapcsolatot. Ez mediáció nélkül is megtörténhet, a fő különbség az, hogy a mediációban sokkal nagyobb kontrollt tudtok gyakorolni, így a nehéz témákkal kapcsolatos feszültségek esetén jó eséllyel sikerül megelőznötök az eldurvulást, és gyakrabban születik elfogadható megoldás.

Ez igaz. A szakmai segítség általában sok pénzt és időt emészt fel. A fix időtartam hiánya aggasztó, főleg akkor, ha nem engedhetitek meg magatoknak. Én ebben az átlagosnál alacsonyabb áraim és az önkéntesi munkám mellett azzal a gondolattal tudok segíteni, hogy egy mediáció teljes költsége kimutathatóan alacsonyabb, mint egy esetleges válóperé vagy egy elhúzódó párkapcsolati válság nyomán jelentkező testi és lelki elváltozások kezeléséé. Nem túl szép gondolat, de igaz.

Ebben az esetben gyere el egyedül! A párkapcsolati problémákat általában mindkét fél meg szeretné oldani, de gyakran nem ugyanabban az időben. Sokszor az egyik partner nyitottabb  a változásra, míg a másik fél ellenáll vagy tagadásban van – esetleg úgy gondolja, hogy a probléma csak a másikon múlik. Mivel a mediáció önkéntes, nem erőltethető. Éppen ezért tettem elérhetővé az egyéni konzultációt is, ami megteremti a lehetőséget arra, hogy a másik fél később csatlakozzon.

Majdnem anyanyelvi szinten beszélek angolul, és többször dolgoztam vegyes párokkal is. A végzettségem és a szakmai tapasztalataim miatt értem és ismerem a főbb kulturális különbségeket. A mediáció mint konfliktuskezelési módszer egyébként egyetemes; eredete az emberi civilizáció hajnalára nyúlik vissza, és mai verzióját az összes modern kultúrában alkalmzzák.

Nem! Ez olyan fontos, hogy leírom még egyszer: nem! A pártoskodás gyakori félelem, és sajnos néhány kevésbé felelősségteljes kolléga miatt lehet ezzel kapcsolatos rossz tapasztalatokról hallani. Egy tisztességes és képzett szakember azonban szigorúan pártatlan. A mediátor ügyfele nem az egyik vagy a másik fél, a folyamatnak pedig – egy perrel ellentétben – soha nem lehet célja a bűnössé vagy áldozattá nyilvánítás. A feladat minden esetben a közös megoldás megtalálása biztonságos és egyenlő keretek között.

A mediáció kimutathatóan magas arányban vezet megállapodáshoz – különösen akkor, ha mindkét fél hajlandó jelen lenni a folyamatban. Nem minden esetben jelent kibékülést, de gyakran segít tisztázni a félreértéseket kimondani elhallgatott feszültségeket, és olyan megállapodásra jutni, ami mindenki számára elfogadható – akár együtt maradnak, akár különválnak. Nemzetközi kutatások szerint a családi és párkapcsolati mediációs folyamatok 60–80%-a sikeresen zárul valamilyen egyezséggel ^[1][2]. És még azok is, akik végül nem jutnak megállapodásra, gyakran számolnak be arról, hogy a mediáció segített jobban megérteni egymást, lezárni egy szakaszt, vagy elindulni a megoldás felé.